Andalúzia – a dallamos névnek mágikus hangzása van. Sherry, flamenco, pompás lovak, bikaviadalok – mindez Spanyolországnak ezt a legdélibb részén fekvő, autonóm tartományát juttatja eszünkbe.

   Andalúzia az ellentétek világa: modern és európai, ám egyszersmind féltve őrzi és ápolja hagyományait. A tengerpartot elárasztó turistahadak és a nyüzsgő nagyvárosok mellett csendes, eldugott falvak is megtalálhatók itt.

   Érdemes ellátogatni ide, mert Andalúziában mindenki megtalálja azt, amit keres: a napimádók a tengerpartot, a művészetbarátok megannyi jelentős kultúra gazdag hagyatékát, a természet szerelmesei pedig a különleges adottságokkal rendelkező természetvédelmi parkokat. A síelni vágyókat a Sierra Nevada még nyáron is hófedte csúcsai várják, a finom ételek kedvelőit pedig a számos helyi gasztronómiai különlegesség.

A Costa del Sol vadregényes arca: Nerja

   Az andalúz táj szerencsére sokat megőrzött eredeti, természetes szépségéből: az okkersárga talajú vidékeken olajfák sorakoznak, a búzamezők környékét lovasok járják, a hegytetőkön vakítóan fehér falvak húzódnak meg, a szirteket hajdani erődök, várak maradványai koronázzák, egymást érik a történelmi városok, a narancs- és citromfák, a jázminbokrok, a pálmák és más szubtrópusi növények, s mindehhez a felhőtlen ég, a szikrázó napsütés társul.

   E vidék urai hét évszázadon át a mórok voltak. Örökségük ma is szembetűnő: az óvárosok kusza hálózatot alkotó, girbe-gurba utcái, a fehérre meszelt falú házak és a mindenütt jelenlévő színpompás virágok mellett nekik köszönhető a tartomány világhírű műemlékeinek jelentős része: a córdobai Mezquita, a granada Alhambra, a sevillai Giralda és Alcázar – hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki közülük.

Ez a látvány sem megy még ritkaságszámba, Frigiliana

   Andalúzia lakói vidám, közvetlen és ráérős emberek. Mindegyikük egy-egy művész vagy életművész: van, aki munka után gitárt ragad, mások tollhoz, ecsethez nyúlnak, hogy kifejezzék gazdag érzelemvilágukat. Az, aki nem rendelkezik sem kézügyességgel, sem különleges énekhanggal vagy egyéb tehetséggel, az irigylésre méltóan, már-már művészien — és semmi esetre sem kapkodóan — éli életét. Noha Andalúziában is érezhető a változás, az itteniek életmódja jórészt olyan, mint évszázadokkal ezelőtt volt: továbbra is szent és sérthetetlen a délutáni pihenő, a szieszta.

   Útikönyvünk ebbe a varázslatos világba invitálja az Olvasót. A részletes városkalauzokon túl betekintést nyújt az andalúzok múltjába és jelenébe, s emellett számos naprakész, gyakorlati információval látja el mindazokat, akik valóban el is látogatnak Andalúziába.