Az ezerszínű Karer-tó
|
A Dolomitok a Keleti-Alpok egyik hegyvonulata. Nevét egy francia geológus, Dieudonné Dolomieu
(1750-1801) után kapta, aki az 1780-as években vizsgálta az itteni sziklák anyagát, és megállapította,
hogy kis mennyiségben magnéziumot is tartalmaznak. Felfedezésének emlékére ezt a mészkőfajtát
azóta dolomitnak nevezik. A csodálatos hegycsoport az Alpok egyik legszebb és legtöbbek által
látogatott része. Területét az Eisack, az Etsch, a Brenta, a Piave és a Rienz folyó határolja.
Azt mondják, ha nem lett volna itt egykor tenger, akkor most nem lennének Dolomitok: a mai
hegyek ősei valóban korallzátonyok voltak a hajdani sekély tengerben, s az Alpok többi részével
együtt mintegy 65 millió éve kerültek a szárazföldre.
A mészkő sziklaalakzatai meredek falakat alkotnak, amelyeket a mállás gyakran fantasztikus formájú
hegycsúcsokká és ormokká alakított. A mészkősziklák lábait hatalmas törmelékkúpok borítják.
A Dolomitok ékességei a kis tavak, mindenekelőtt a Pragser Wildsee, a Karer-tó, a Misurina-tó,
a Dürren-tó és az Alleghe-tó. (Bővebben lásd kötetünk 58. oldalán.)
Fejezetünk az alábbi településeket és természeti szépségeket érinti:
- Gader-völgy
- Zwischenwasser
- Rau-völgy
- St. Vigil
- St. Martin in Thurn
- Abtei
- St. Leonhard
- Stern
- Corvara
- Colfosco
- Grödner-hágó
- Grödner-völgy
- Wolkenstein
- St. Christina
- St. Ulrich
- Lajen
- Eggen-völgy
- Deutschnofen
- Maria Weißenstein
- Welschnofen
- Karer-tó
- Karer-hágó
- Fassa-völgy
- Vigo di Fassa
- Pozza di Fassa
- Campitello di Fassa
- Canazei
- Pordoi-hágó
- Marmolada
- Arabba
- Cortina d'Ampezzo
|
A Grödner-völgy látképe háttérben a Langkofellel
|
Utcarészlet, St. Ulrich
|
Maria Weißenstein zarándokjáróhelye
|
| |
A Fischburg, St. Christina
|
|
|