A névadó: Tirol vára

   A mindössze 7400 km² kiterjedésű Dél-Tirol az Alpok déli peremén, illetve Olaszország északi részén fekszik. Területe észak-déli irányban a Brennertől a salurni völgyszorosig terjed; nyugatra a Reschen- és a Stilfser-hágó, keletre a Puster-völgy és a Kreuzberg-hágó határolja. Három nagyobb völgyre tagolódik: a Puster-, az Eisack- és az Etsch-völgy, valamint mellékvölgyeik húzódnak meg az Alpok vonulatai között. (Bővebben lásd kötetünk 6. oldalán.)

   Dél-Tirol (Südtirol / Alto Adige) egy 116 községből álló autonóm tartomány, Trient tartománnyal együtt Olaszország Trentino–Alto Adige régióját alkotja. Lakossága mintegy 450 ezer fő, népsűrűsége rendkívül alacsony (mintegy 60 fő/km²). Lakóinak csaknem a fele Bozen és Meran városokban, illetve azok körzetében lakik. A népesség németekből, olaszokból és ladinokból – a rétoromán őslakosság leszármazottaiból – áll. (Bővebben lásd kötetünk 7. odalán.)

A fafaragók művészete, Sand in Taufers

   A Meran és a salurni völgyszoros között elterülő széles Etsch-völgy, valamint az Eisack-völgy Dél-Tirol legfontosabb gazdasági körzete. Itt alakultak ki a legértékesebb gyümölcstermő területek (fő terményük az alma és a körte) és a világhírű dél-tiroli borvidék.

   A bozeni térségben koncentrálódott a leginkább a kereskedelem, a kézműipar és az ipar (bozeni vásár, fémkohászati művek, elsősorban vas-, alumínium- és magnéziumkohászat, gép- és gépkocsigyártás, vegyi-, textil-, bőr-, konzerv- és fafeldolgozó üzemek). Meranba inkább vegyipari művek települtek (pl. műtrágyagyártás). A völgyekben számos kisebb ipari és kézműves-üzem működik.

   A mezőgazdaság továbbra is az erős paraszti rétegre támaszkodik (kb. 28 ezer a szektorban foglalkoztatottak száma). (Bővebben lásd kötetünk 8. oldalán.)

Gyümölcspiac, Bozen

   A dél-tiroli konyha fokozatos átmenetet jelent az osztrák és a mediterrán között. Az alpesi hegyek étkezési szokásait egyszerű és takarékos főzésmód jellemzi. Az itt felhasznált alapanyagok közül a leggyakoribb a kukoricaliszt, a burgonya, a sajt és a füstöléssel tartósított húsok (a családok asztalára friss hús hajdanában jóformán csak karácsonykor és más nagyobb ünnepkor jutott).

   Az egyik fő fogás a köretként, levesbetétként ismert knödli (édesség is lehet, például sárgabarackos gombócként). A mai dél-tiroli konyhára nagy hatással van az olasz. A két gasztronómiai tradíció vetélkedését a knödel (gombóc) és a pasta (az olasz tésztaételek összefoglaló neve) harcának szokás nevezni.

   A dél-tiroli étlapok különleges fogása a hirnprofesen: kenyérszeletek közé velőből, tojásból és hagymából kevert töltelékt kennek, és így egyben forró olajban kisütik. (Bővebben lásd kötetetünk 12. oldalán.)

Tirol 'Szent Hegye': a Säben-hegy

   Már Kr. e. 15 000 körül is éltek itt vadászó népek (az ezt tanúsító leletek Seiser Alm, a Puster-völgy és Naturns környékéről kerültek elő). Az első települések valószínűleg Kr. e. 8000 körül alakultak ki a mintegy 2000 méter magasan fekvő területeken (Dolomitok). Kr. e. 3000 táján egy megalitkultúra menhireket épített, ezeken részben figurális ábrázolások is láthatók. Kr. e. 750 és 450 között a Brenner mindkét oldalán virágzott a kelta eredetű halstatti kultúra.

   A vidéket Augustus uralkodása idején, Kr. e. 15-ben bekebelezte a Római Birodalom. Augustus két mostohafia – Drusus és Tiberius – hatolt be erre a területre, melynek népét erőszakkal behódolásra kényszerítette. A kelta-illír, ligur és etruszk hatás alatt álló őslakosságot a rómaiak összefoglalóan raetusoknak nevezték, az új tartományt pedig Raetiának. (Bővebben lásd kötetünk 16. oldalán.)

A román kor egyik csodás emléke: a Szent Prokulus-kápolna Naturnsban

   A történelem előtti időkből számos emlék fennmaradt itt: például cölöpépítmények, menhirek és földvárak maradványai. Az ókorra viszont ehhez képest kevés lelet emlékeztet: néhány áldozati kő, illetve síremlék és mérföldkő. A romanika kezdetéről (700 k.-1000) főleg Vinschgauban maradt fenn sok tárgyi emlék. Ilyen a Marienberg-kolostor kriptája, a malsi Szent Benedek-templom és a Naturns melletti Szent Prokulus-kápolna (benne a mai némteke lakta területek legrégebbi, 8. századi freskóival. (Bővebben lásd kötetünk 21. oldalán.)

   A népművészet és a népszokások mindig is fontosak voltak a dél-tiroliak életében. Az itt élő emberek máig szívesen hordják a népviseletet, megtartják a vallási körmeneteket. Tirolból származó tipikus ruhadarab a híres tiroli kalap, amely filcből készül, zsinórral és tollakkal díszítik. (Bővebben lásd kötetünk 24. oldalán.)